Szaplonczay Manó (1856-1916)
A Budapesti Tudományegyetemen 1882-ben avatták orvossá. Először Marcaliban lett községi orvos. Felismerte egy kórház építésének halaszthatatlan voltát, így 1890 végére két telken álló kórház épült, aminek ő lett az igazgatója. 1891. november 1-jén Kaposváron kinevezték megyei tiszti főorvosnak. Itt dolgozott 25 éven át, haláláig. Orvosi tevékenysége széleskörű volt. Küzdelmet folytatott az „egykerendszer” ellen. Szívügye volt a bábaképzés. Sokat foglalkozott a fertőző betegségekkel, igyekezett terjeszteni a védőoltásokat. 1904-ben udvari tanácsos lett. Szaplonczay Manó a Balaton szerelmese volt.
Lengyeltóti barátaival, az ún. „ősfürdőzőkkel” több alkalommal kirándult Fonyódra, s megragadta a hely csodálatos volta. Mint közegészségüggyel is foglalkozó orvos azt találta, hogy a Balatonban való fürdés, úszás nagyon jó hatással van az emberi szervezetre; a séta, gyaloglás az erdős területen, föl a Várhegy csúcsára úgyszintén, s a közben beszívott ózondús tiszta levegő is jótékony hatással bír. A Várhegy tetejéről látható panoráma pedig elbűvölő. Mindez együttesen azt a gondolatot ébresztette fel benne, hogy ezen a területen – a Várhegy északi oldalában – egy nyaralótelepet kell létesíteni. A terület tulajdonosa gróf Zichy béla pártolta az ötletet, s felparcellázta a hegyoldal egy részét, s 29 villatelket alakítottaki, amelyeket Szaplonczay barátai, ismerősei vásároltak meg.1894-ben elsőként épült föl villája Bélatelepen. Ugyanebben az évben Kaposváron 30 alapítóval létrehozta a Fonyódi Nyaralók Társaságát.
Vízvezetéki hálózatot, sétányt, strandot, az erdőben sétautakat hoztak létre.
60 éves korában, 1916. szeptember 3-án hunyt el. Ahogy kívánta, az általa alapított Bélatelepen, Balatonra nézve temették el a Várhegyen.