Az a Lengyel család, amely a Szent-György hegyi szőlőjében szobrokkal díszített, reprezentatív présházat emelt, súlyt helyezett arra is, hogy az egyszerűbb állapotoknak megfelelően ugyan, de Fonyódon is igényes körülmények között fogadhassa szüreti vendégeit.
A fonyódi Présház építési idejét nem tudjuk pontosan. Valószínűleg abból az időből származik, amikor a lengyeltóti uradalom birtokosa Lengyel Julianna és férje, a napóleoni háborúk idején tett szolgálataiért, mint a Mária Terézia katonai rend vitéze 1804-ben bárói rangot kapott Pászthory Menyhért szőlőt telepített az 1800-as évek elején.
Nagy József 1802-ből származó, Somogy megyét ábrázoló térképén délen a Kopasz domb is jelölve van, és a Fonyód felirat fölött minden bizonnyal a Fácános palánkvár területét jelöli a négyzet alakú ábrázolás. Ami nagyon érdekessé teszi a térképet az az, hogy a Bézsenyi útnál két épületet jelöl a térkép, amely talán a Présház is lehet. Ha így van, a térkép azt is bizonyíthatja, hogy már 1802-ben is állt. Mindenesetre a II. katonai felmérés térképe 1853-ban ugyanezen a helyen jelöl két épületet.
Az 1808-ban kelt leírás szerint a Présház mögötti részt „Kis-hegynek” nevezték, ma - az 1800-as évek utolsó harmadában a területet bérlő után - Spiegel (Spigli)-domb a neve s 5 hold szőlő volt akkor rajta.
A XIX. század eleji Fonyód-puszta akkor öt épületből állt: egy révház, egy cselédház, egy „gulyaakol” (istálló), egy ménesakol, és az akol mellett volt egy vincellérház, amely a mai Présháztól délre fekvő telken még az 1950-es években is megvolt (s minden bizonnyal szerepel az 1802-es térképen is – a Présház mellett).
Az 1950-es években a Dél-Balatoni Háziipari Szövetkezet kosárfonója működött a Présházban.
Az évtized közepe után „Megindult a megyei műemlékek, történeti múltú területek számbavétele, felmérése és megtörténtek az első lépések a feltárásokra, renoválásokra is.” - írta a Somogyi Néplap 1957-ben s a cikk megelőlegezte, hogy a következő évben megnyitják a fonyódi présházat.
A Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatal 1958. évi terveiben szerepelt az, hogy rendbe hozzák a présházat és borkóstolóvá építik ki. A következő év januárjában a présház kialakításáról, renoválásáról szólt a hír, majd 1959 szeptemberében már azt közölték, hogy helyreállították a Présházat. Ez a folyamat nem indult volna be Móricz Béla javaslata és közreműködése nélkül, aki az Idegenforgalmi Hivatal munkatársaként a település történetével is behatóan és szakszerűen, a múlt kimagasló értékeire is koncentrálva foglalkozott.
A műemlék épület, mint vendéglő - csárda nyílt meg 1960. május 20-án a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat jóvoltából.
1990-ben jött létre a Somogy Megyei Vendéglátóipari Vállalat privatizációja után a Somogyi Korona Rt., Franz Maier osztrák üzletember vezetésével. Ennek a része lett a fonyódi Présház, amelyet bérlet útján hasznosítottak az ezt követő évtizedekben több-kevesebb sikerrel.
A legutóbbi időkben a fonyódi Kiss Zoltán bérelte és működtette étteremként, az utolsó szezont 2021-ben zárták le. 2021 áprilisában Fonyód város megvásárolta a tulajdonostól, azóta üresen áll.
***
A műemlékvédelem alatt álló Présház a XIX. századi borpincék jellegzetes épülete. Nincs semmi külső pompa rajta, nem mérkőzhet a patinás túlpart hasonló célú szép épületeivel, de távlati hatásával már messziről felhívja az érdeklődők figyelmét és látszik rajta, hogy hajdan urasági épület volt.
Masszív, tömör konstrukciójú épület. Négy vasrácsos, homlokzati ablaka közt az épület frontjának közepén kétszárnyas, csúcsíves bejárati vasajtó helyezkedik el, melyet jellegzetes bidermayer rozetták díszítenek. A bejárat elé az 1850-es évek elején négy, szögletes téglaoszlopra támaszkodó, timpanonnal díszített kocsifeljárót építettek, amely az épületnek jellegzetes klasszicizáló külsőt ad.
Fedele nádas, ereszdíszítései a fonyódi villaépítkezéseknél később is szokásos népies deszka faragványok.
A bejárati ajtón a 11 x 6,5 méteres alapterületű fagerendás nagyterembe léphetünk, amelyből a hegy alá 22 méter hosszú és 6 méter széles téglaboltozatú, felsőszellőztetésű pince nyúlik be. A pincéből az épület déli oldalát képező két tágas szobába juthatunk, amelyek közül az egyik talán a nők, a másik a férfiak pihenőhelyét képezhette.
A nagyteremben látható prés felirata: „Anno 1833. A szőlő három gyümölcsöt terem. Az első gyönyörűség, a második részegség, a harmadik bánat.”
(Móricz Béla kutatásait is felhasználva összeállította Varga István)