Ma, azaz április 24-én van a Népviselet napja.
Ez már a hetedik alkalom, hogy fiatalok és idősek, nők és férfiak, táncosok és hagyománytisztelők egy-egy saját ruhadarabbal kifejezik mennyire fontos számukra, a viselet, a néphagyomány, a mi nem csak a múltunk, de a jelenünk része is. Bár a népviselet napja még nem hivatalos, államilag elismert ünnep, mint mondjuk a költészet napja vagy a tánc világnapja, csak amolyan ünnepecske, a szándék szép és nemes: öltözzünk egy napra bármilyen népviseletbe, vagy öltözzön, aki akar, és ezt örökítse meg. A virtuális térben különösen nehéz megülni egy ilyen színekhez-szagokhoz-selyemhez-bársolyhoz kapcsolódó ünnepecskét, de mivel a kezdeményezés létezik már hét éve, a tavalyi karanténidőkből is van tapasztalata a szervezőknek, milyen az, amikor az ünneplés az online térre és néhány száz főre szűkül le.
A népviselet napja egy 2015 óta létező magánkezdeményezés, Hrágyel Dóra fejéből pattant ki, kezdetben Egy nap népviseletben névvel. Célja, hogy felhívja a figyelmet magyar kultúrához kapcsolódó közös értékeinkre, a népviseletek sokszínűségére és szépségére. Két éve azonban a Pompás napok nevű üzleti vállalkozás társalapítója, Dr. Deák-Zsótér Boglárka néptáncpedagógus, meseterapeuta vette szárnyai alá, aki azt mondja, lehet, hogy kissé furcsának tűnik beöltözni az otthonunkban vagy a kertünkben és arról fotót küldeni a kezdeményezés közösségi tereibe, de ezen keresztül létrejön egy közösség, amelyhez viszont Argentínától Ausztráliáig bárki csatlakozhat. Így történt ez tavaly is, szinte öt percenként küldték viseletükről a beöltözők a képeket. Magyar népviseleteink annyira szerteágazóak, hogy tulajdonképpen ahány falu, annyi népviselet, persze a legismertebbről, a kalocsairól, a kalotaszegiről vagy a mezőségiről azok is hallottak, akik sosem öltöztek még népi kelmékbe. A kalocsai népviselet például olyan részletgazdag, sűrű és kidolgozott, hogy sokszor egy élet munkája fekszik benne.
Egy-egy falusi népviselet jelezheti viselőjének korát is, ahogyan halad előre az ember az időben, úgy sötétül bizonyos térségek népviseletében a szín, egyes helyeken pedig látszik viselőjének családi, illetve társadalmi státusza is: hajadon, eladósorban lévő, menyecske, fiatalasszony, anya vagy özvegy. Az ócsai viselet esetében például az volt a hagyomány, hogy három gyermek vagy negyven év felett barnára váltották a ruha színét. Szintén Ócsán volt jellemző, hogy házasság után az első gyermek megszületéséig hordhatták a fehér színt, a lányok hajukat egy fonatban hordták, majd amikor eladósorba kerültek, koszorúba fonták.
forrás: 24.hu
kép: internet