Idén ősszel, az óvodai szülői fórumon Nyirő Krisztina beszélt a gyermekkori fejlesztés fontosságáról és lehetőségeiről.
Bemutatkozásában elmondta, hogy kis kitérőkkel gyakorlatilag születésétől fogva Fonyódon él, itt járt óvodába, és általános iskolába is. 2002-ben végezett Kaposváron a Tanítóképző Főiskolán magyar műveltségterületű tanító és kommunikáció szakon, majd 2015-ben a Debreceni Egyetemen kapott fejlesztőpedagógus diplomát, és idén nyáron megkapta a Kulcsár-féle komplex mozgásfejlesztés alkalmazásához szükséges minősítést is.
Miért tartotta fontosnak a fejlesztőpedagógus képesítés megszerzését?
A tanító szak elvégzése után, 2002-ben a helyi családsegítő szolgálatnál helyezkedtem el, majd kicsivel később Budapestre kerültem, ahol szintén segítségre szoruló gyerekekkel kerültem kapcsolatba. Már ekkor éreztem, hogy hozzám elsősorban a több támogatást igénylő gyerekek, illetve szüleik állnak a legközelebb. Amikor lehetőségem adódott arra, hogy megszerezzem az ehhez szükséges szakképesítést, éltem az alkalommal.
Milyen nehézségekbe ütközik?
A fejlesztőpedagógia egy viszonylag fiatal tudományterület, még nincs kellőképpen a köztudatban. Éppen ezért nehezen talál egymásra a szülő és a szakember. Ennek több oka is van. Szülőként nehéz eldönteni, hogy mik azok a jelek, amikkel már érdemes foglalkozni, és mi az, amit köznapian szólva „kinőhet a gyerek”. Az óvodai és az iskolai pedagógusok látják ezeket a jeleket, viszont számukra esetleg a szülőkkel való kommunikáció okoz nehézséget. Én mindig azt tanácsolom, hogy ha a szülőnek bármi rossz érzése van, még ha nem is tudja konkrétan megfogalmazni, célszerű felkeresni egy szakembert, aki elvégzi a szükséges felméréseket. És vagy megnyugtatja, vagy fejlesztést ajánl, vagy esetleg tovább irányítja megfelelő szakemberhez. Azt gondolom, a közeljövőben a legfontosabb feladat ennek a gondolatnak a hirdetése!
Mit jelent az, hogy „fejlesztő foglalkozás”? Kinek van rá szüksége?
Óvodás és kisiskolás korban a részképességeket fejlesztjük. Ezek azok az alapvető képességek, amelyek segítségével boldogulni tudunk a világban, szűkebb értelemben a gyerekek az iskolában. A fejlődés során bizonyos eltérések már utalhatnak egy későbbi probléma kialakulására, melyet idejében észlelve még az iskola megkezdése előtt, vagy a kisiskolás kor elején korrigálni lehet. A részképességeket a klasszikus felosztás szerint 7 főcsoportra oszthatjuk. Ilyen az észlelés, a térészlelés, a testséma, az emlékezet, a figyelem, a számolás, a beszéd és a mozgás. Ezek mindegyike több alcsoportra osztható, melyek megfigyelésével kideríthető, hogy honnan ered az esetleges probléma. Az esetek döntő többségében a különféle területek jól felépített, együttes fejlesztésére van szükség.
Milyen lehetőségek közül választhatnak a szülők?
A szülők állami, vagy magán úton is igényelhetnek segítséget, én az utóbbiban tudok segíteni. Lehetőség van a DIFER-rel történő felmérésre, ami az iskolaérettség mérésére jól használható. A felmérés történhet a Kulcsár-módszerrel is, ez a komplex mozgásterápiát megelőző felmérés, amit olyan esetekben érdemes elvégezni, ahol a mozgásterápiától várjuk a részképesség zavar javulását. A nálam elérhető egyik legnépszerűbb foglalkozás a kiscsoportos fejlesztés az OKSOKOCKA programmal Ez egy játékos iskola előkészítő foglalkozássorozat, amiben tematikusan felépítve az összes részképesség fejlesztésre kerül. Itt a nagycsoportos ovis, az elsős és másodikos korosztály érintett. Egyéni képességfejlesztést szülői kérésre szoktam végezni, vagy olyan esetben javaslom, amikor a probléma természetéből fakadóan (pl. intenzív beszédfejlesztés, ADHD) jobb eredmény várható az egyéni foglalkozástól.
Igénybe vehető a komplex mozgásterápia is, ami megelőző jelleggel lehet csoportos, de konkrét probléma esetén mindig egyéni foglalkozást jelent, mert teljesen személyre szabott. Emellett tervezem, hogy elindítok egy 60 órás tanulástechnika tréninget is, ami a felső tagozatos, illetve a középiskolás korosztályt érinti. Ezen a gyerekek olyan, a gyakorlatban is alkalmazható módszereket és technikákat sajátíthatnak el, melyek segítségével egyértelmű és mérhető módon fejlődnek a tanulási képességeik, és magukévá teszik az önálló tanulás különféle technikáit.
Mit javasol a szülőknek?
Mindenek előtt szeretném hangsúlyozni, hogy a tanulási probléma, vagy a magatartászavar minden esetben a gyerek akaratától független állapot. Olyan veleszületett idegrendszeri adottság, amiről sem a gyerek, sem a szülő nem tehet. De fontos tudni, hogy van megoldás, van kiút, melynek megtalálásában segíteni tudok. Akár a fent ismertetett módszerek valamelyikével, akár útmutatással arra nézve, hogy milyen egyéb irányba lehet és érdemes elindulni.