A Szent Istvánra való emlékezésnek bár ezeréves hagyománya van, augusztus 20-a, mint nemzeti ünnep azonban csak rövid múltra tekint vissza. Államalapításunk ünnepéről a magyarok igazán csak a huszadik században kezdtek megemlékezni.
A középkorban egészen a török hódoltság idejéig az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza. Évente Székesfehérváron tartották meg az ún. „szent király ünnepét”, melyhez búcsújárás is társult. E nap megünnepléséről született határozat már az 1222-ben kiadott Aranybullában is megtalálható. Igaz, kezdetben nem augusztus 20-ára esett az ünnep. Ez a dátum katolikus ünnepként tulajdonképpen Mária Terézia korához kötődik, akinek uralkodói közbenjárására 1771-ben Raguzából Bécsbe, majd később Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynő rendelete értelmében az időközben elpusztult Zsigmond-kápolnában őrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Rendelete egyben nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után, a Bach-korszak alatt rövid kényszerszünet következett az ünneplésben, ám az enyhülés 1860-ban véget vetett a tilalomnak. Ezt követően Szent István királyunk ünnepe egyre népszerűbbé vált, a Szent Jobb körmenetet országos érdeklődés kísérte. A 19. század végén igény merült fel a magyar nemzeti ünnep meg-alkotására. Hosszas parlamenti vita indult, amely március 15. és augusztus 20. körül forgott. Bár az utóbbinak rengeteg ellenzője akadt, mivel katolikus jellege miatt alkalmatlannak tartották a soknemzetiségű és vegyes felekezetű ország egységének kifejezésére, 1891-ben mégis augusztus 20-a került ki győztesként, melyet egyben munkaszüneti nappá minősítettek. A körmenethez új, érdekes jelenségként kapcsolódott ezen a napon: a „Szent István-napi vásár”. Az üzletek teli polcokkal várták az érdeklődőket. Ez a vásárlási láz egészen a ’40-es évek végéig kitartott, csak a Rákosi-rendszerben szűnt meg.
Ugyancsak a Monarchia végén bukkant fel újra egy elfelejtett népszokás, az aratóünnep. Miniszteri kezdeményezésre elevenítették fel ezt a néphagyományt, amely akkoriban még nem kapcsolódott össze augusztus 20-ával. Az új kenyér ünneplése csak fél évszázad múlva vált meghatározóvá.
Augusztus 20-ának, mint nemzeti ünnepnek az alapjait a Horthy-rendszerben fektették le. A korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, amelynek tétje a Szent István-díj volt, az ünnepi mulatságot, melyet rengeteg új programmal bővítettek ki. Az új és a ma is létező szokások közé beemelték a tisztavatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tűzijátékot. Szent István király ünnepe a Horthy-rendszerben vált a magyarság egyetemes ünnepévé. Nemcsak a határon túli, hanem a kivándorolt magyarok is megemlékeztek államalapító szent királyukról. Az ünnep egyben turisztikai látványosságként is szolgált, hisz több ezer külföldi érkezett ilyenkor Magyarországra, hogy megcsodálja a látványos programokat.
1948-ban, a diktatúra kiépülésével gyökeres változás következett be e nap megünneplésé-ben. A régi elemek közül csupán a tisztavatást és a tűzijátékot használták fel, a körmenet azonban a kommunizmus berendezkedését követően tiltólistára került, ezúttal negyven esztendőre, s az ünnepnek természetesen új nevet adtak. A Szent István napról először lekopott a szent kifejezés, hogy végül az új kenyér ünnepévé lépjen elő, mint központilag előírt szóhasználat, bár ezt is hamar leváltotta egy új, immár „végleges” elnevezés: az alkotmány ünnepe, mivel 1949. augusztus 20-án lépett életbe új alkotmányunk.
Kevés ünnep van, melynek annyi elnevezése alakult ki történelmünk során, mint augusztus 20-ának. Igaz, a kifejezések szaporodása csupán az elmúlt ötven esztendő termése, hisz a második világháború előtt egységesen a Szent István-nap szóhasználat dominált. Lassan húsz éve már, hogy államalapító királyunk neve elé nem szégyen odatennünk a szent jelzőt.
Lévay Mária