Bánkuti Letícia Fonyódon élő fotós. Páratlanul szép balatoni képei egyre nagyobb sikert aratnak mind a laikusok, mind a hozzáértők köreiben.
Letícia déd- és nagyszülei fényképészek voltak Fonyódon, a környékről hozzájuk jártak fényképezkedni az emberek: családifotózás, tabló- és igazolványkép, valamint esküvői felvételek készültek műtermükben.
Kicsiként engem is bevontak a műterem körüli teendőkbe a nagyszüleim. A sötétkamrába rendszeresen bejártam, ahol előhívtuk a nagyapáimmal a filmeket. Láttam, hogyan lesznek a negatívból fényképek, aztán krómlapon szárítottuk azokat. Ámulattal néztem, ahogy az elkészült képeket a nagymamám retusálta
– mesél Letícia a gyerekkoráról.
Az alma és a fája
Ugyan az alma nem esett messze a fájától, hiszen a dédnagypapát, Honti Istvánt az 1930-as években országos ezüstéremmel tüntették ki balatoni természetfotóiért Budapesten, Letícia hosszú utat járt be, míg a fényképezés a mindennapjai része lett.
Mindig jól éreztem magam a műteremben velük, de másfelé vitt az élet. Kaposvárott, a tanítóképzőben angol szakon végeztem, de nem maradtam a tanári pályán. Saját vállalkozást indítottam el, először ugyanitt, majd visszaköltöztem Fonyódra, és ismét más úton folytattam az életemet. Bő két éve kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni. Először mobillal járogattam le a Balaton partra, majd egyre rendszeresebben, szinte mindennapjaim részévé vált, hogy a parton voltam, végül tavaly vásároltam egy komolyabb fényképezőgépet. Azóta is folyamatosan fejlesztem az eszközparkomat.
Figyelem az időjárás előrejelzéseket, számomra ez egy mánia lett. A vihar az igazi nagy kihívás: befogni egy peremfelhőt, szupercellát óriási élmény. Számomra gyógyító, nyugtató ereje van, ha a kamerámon keresztül figyelhetem a tájat, és várok megfelelő pillanatra. Nagyon pörgősek a napjaim a munkámból kifolyólag, így ez a csönd, ami ilyenkor körülvesz, mindennél jobban kikapcsol. Most már mindent másképpen nézek, mint néhány évvel ezelőtt: sokkal koncentráltabban figyelek a körülöttem lévő világra. A Balaton a szívem csücske reggel, délben és este. Ezért nagy mázlim van, mert a tó közelében lakom, és pont szemben van velem a Badacsony.
Nyári lány vagyok, de nem tudom megmondani melyik a kedvenc évszakom, hiszen mindegyik periódus tele van csodával. Nyáron a naplementék a kedvenceim, tavasszal a virágzás, ősszel a ködös reggelek, színes levelek, télen pedig egyértelmű a jég. Amikor a szél kitolja északról a jégtáblákat és a parton ott sorakoznak a jégbuborékok. A látvány valóban hihetetlen. Itt élek születésem óta, azt gondolnám, szinte mindent láttam, pedig nem! Csodák vesznek körül, csak észre kell venni!
Csodát várni
Letícia szerint akik nem a Balaton közelében élnek, nem látják napi szinten a tavat, esetleg csak nyáron látogatnak ide, valóban nehezebben tudják elcsípni a balatoni életérzést.
Számomra megnyugtató, hogy itt a tó, a közelében élhetek, eközben olyan dolgokat művelek, amin néha magam is elámulok. Esőben, hóban, negyven fokban is a parton lenni, ez az, ami engem igazán feltölt. Így megéri várni, odafagyni a hókupachoz, vagy épp szakadó esőben, amikor nehezen tudok kimenni, megtalálni az aznapi csodát. Várni, várni, várni… nagyon nagy türelemjáték ez. Hála Istennek türelmes vagyok és kivárom az adott pillanatot.
Az urbex vonal az, ami nagyon érdekel (elhagyatott városi építmények felfedezése, középpontjában olyan épületek állnak, melyek romosak és elhagyatottak). Egy fotós barátommal járunk terepre. Ezt mindig hosszas kutatómunka előzi meg, csak olyan helyre megyünk be, ami nyitva van. Az egy teljesen más világ. Penész, omlás, kosz – megvan a maga szépsége, de volt olyan hely, ahová csak harmadszorra mertünk bemenni. Sok helyen járunk épület vadászaton: elsősorban a Balaton mellett vannak a fő célpontok, de a Dunántúlra és az ország déli részére is eljutok.
Balaton reggel-délben-este
Több ezer képet lőttem eddig, de csak azokat mutatom meg, amiket a legjobbnak ítélek
–nyilatkozik szigorúan az alkotó a szelektálás kihívásairól.
Időjárás jelentésekben, a NatGeo Magyarország oldalán már 4 fényképe szerepelt, az egyik fotója a nap képe címet nyerte el a közelmúltban. Az idei évben egy fonyódi antológiába is belekerült a neve, felmenői mellett.
Erre nagyon büszke vagyok! Boldogság, hogy öregbíthetem családom hírnevét! Egyre több embert érnek el a képeim, s számomra ez nagy öröm, hiszen azokhoz is eljutnak a fotóim, akik nem itt élnek, s lehet, hogy még soha nem jártak a Balatonnál. Szeretném, hogy a kép szemlélője itt érezze magát a parton és átélhesse a csodát!
forrás: likebalaton.hu
kép: Bánkuti Letícia