A Magyar Festészet Napja egy olyan kezdeményezés, amelyet 2002 óta több, mint 20 esztendeje ünneplünk minden évben, október 18-án.
Azonban ahogyan az esemény folyamatosan növekszik és fejlődik, mára már az egész hónap folyamán rendeznek kisebb-nagyobb, a képzőművészethez és a magyar festészethez kapcsolódó eseményeket. A dátumválasztás mögötti ok, hogy a hagyomány szerint októberben emlékezünk meg Szent Lukácsról, aki nemcsak az orvosok védőszentje, hanem a festők és a festészet patrónusa is. Ezért vált október 18., Szent Lukács napja a Magyar Festészet Napjává. A Magyar Festészet Napja eredetileg civil kezdeményezés volt, ami Bráda Tibor, Zsolnai Gábor, Bayer Ilona, Szentgyörgyi József és Fabók Gyula elképzelése alapján jött létre 2002-ben.
A nemzetközi szempontból is jelentős emléknap már nemcsak a fiatal generáció műveit és az évtizedek óta aktív művészek munkáit tárja elénk, hanem - hogy a felhozatal még változatosabb és izgalmasabb legyen - már külföldi vendégművészek munkáit is előszeretettel mutatják be a nagyközönség előtt. A Magyar Festészet Napja remek alkalom arra, hogy minden kortárs magyar művész megmutathassa a szakma és a művészetkedvelők számára azt, hogy mit alkotott az elmúlt évben. Ez nem csak a festészet műfajában alkotók ünnepe, de az aktív tárlatlátogatóké és a művészetbefogadóké is.
Mit tesz a festő?
"Színt kever, pigmentet old, felületet alakít, síkba teret formáz, anyagot gyúr látvánnyá, a látványból mondandót, üzenetet képez. Környezetet, életteret ruház fel szépséggel, harmóniával, kérdőjelekkel és felkiáltójelekkel. Felzaklat és elsimít, könnyekre fakaszt, üvöltésre késztet és megnyugtat. A festő a látható világ esszenciáját gyúrja képanyaggá. De a festő ennél sokkal többet tesz: hozzáállást, látásmódot, szemléletet alakít. Mai szóhasználattal élve tematizál, mert a festő nemcsak a látványra éhes, hanem a látvány mögött rejlő mozgatókra, történetekre, érzésekre és élményekre, számításokra és gondolatokra, éppen úgy, ahogy a szemlélő, ahogy a festmény előtt áll. Éppen ezért a festészet, bár helytől és időtől független nyelvezet, mégis akkor teljes érvényű, ha magán hordozza annak az időnek és térnek a jellemzőit, ahol született. Ha van magyar kultúra, ha van mai érzület és van közösségi tér, ami a szellemi létünket meghatározza, akkor kell, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor a gondolatnak, az átélésnek, a szakmai felkészültségnek a hitelességét ünnepeljük. A festészet az ember legősibb örökségeinek sorában áll, ma is ugyanolyan érvénnyel bír, mint évezredekkel ezelőtt. A Magyar Festészet Napja ezt a szellemi alapállást tartja fenn és ennek kíván a jövőben is érvényt szerezni”
„A magyar festészet napjának elsődleges célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a vizuális kultúra fontosságára. Ennek ellenére festőink az elmúlt évtizedekben korántsem kapták meg azt a társadalmi érdeklődést és elismerést, amit a többi művészeti ág. Márpedig a festészetnek, mint a vizuális kultúra legtöbbeknek, legkönnyebben befogadható ágának áttételesen az élet minden területén fontos szerepe van. Lényeges, hogy az iskolai oktatásban a mainál jóval hangsúlyosabban szerepeljen, és egyre gyakrabban találkozzanak a festészettel azok a generációk, akiknek szocializációjából ez szinte teljesen kimaradt”.
forrás: felvidek.ma; eremkibocsato.hu
kép: internet