A Nemzetközi Animációs Filmszövetség 2002-ben kezdeményezte, hogy október 28-át az animáció világnapjaként ünnepeljük.
A jeles emléknapot, a francia animáció megteremtőjéhez, Emile Reynaud kötötték, aki 1892-ben ezen a napon nyitotta meg párizsi Optikai Színházát. Azok a megmozduló, szenzációs képsorok… – több mint százhúsz éve bűvölik el az embereket. Zoetróp, fenakisztoszkóp, praxinoszkóp – csak pár egyszerű eszköz azok közül, amik a korszak mozgóképkultúráját meghatározták. A 19. század végi lelkes kísérletezéseknek fontos szerepe volt abban, hogy az animáció a 20. században nagykorúvá válhatott. Képzőművészek, iparművészek áldozatkész munkája nyomán a vásári mutatványosok vizuális trükkjeiből pár évtized alatt egy egészen új és nagy jelentőségű művészeti és szórakoztatóipari ág bontakozott ki. Az animációs film korai alkotásai sok mindenben eltérnek a ma ismert filmektől, de megegyeznek abban, hogy azok alkotói a képkockákat egyesével alkotják meg. Az illúziókeltésért tett fáradtságos munka azonban meghozta eredményét, az animáció világszerte közkedveltté és elfogadottá vált.
Magyarországon is van mit ünnepelni
Magyarországon – habár korábban is voltak jelentős eredményeket hozó kezdeményezések –, az ’50-es évek elejéig kellett várni arra, hogy magyar rajzfilmek kerülhessenek a filmszínházak vetítőjébe. A háború után elsősorban Macskássy Gyula szervezőmunkája révén indult meg a hazai animáció. 1951-re mutatták be az első hazai gyártású színes rajzfilmet, a Kiskakas gyémánt félkrajcárját. A rajzfilm Rákosi Mátyás tetszését is elnyerte, így lehetőség adódott a magyar animáció további kibontakozására. Az Erdei Sportverseny, a Kutyakötelesség és a Két bors ökröcske számos nemzetközi díjat is nyert, ezáltal bebizonyította, hogy a magyar rajzfilmkészítés komoly jövő előtt áll. Sok nehézség után végül 1957-ben alakult meg a Pannónia Filmstúdió, melynek animációs részlege jelentős világsikereket ért el, mind a saját, mind pedig a külföldi bérmunkákkal.
Ne higgyük, hogy az animációs filmek csak gyerekfilmek lehetnek
Az animációs filmeket sokan tévesen azonosítják a gyermekeknek szóló rajzfilmekkel. A gyermekmesék sokszínű fantáziavilágának megörökítésére tökéletes eszköz az animáció. Ugyanakkor megszületése óta a gondolatok, érzelmek megjelenítésének egyik lehetséges eszközeként tekintenek a művészek. Az animáció minden korszakában születtek olyan alkotások, melyek elsősorban a felnőttekhez (is) szóltak. A magyar animáció meghatározói közül – többek között – Jankovics Marcell is tudatosan fordult a felnőtt közönség felé. Jankovics Marcell János vitéze (1973) a pár évvel korábban megjelent brit Yellow Submarine vizuális formanyelvéből ihletődött, majd következő egész estés rajzfilmje, az álomszerű Fehérlófia (1981) összetett szimbólumrendszerével a felnőtteknek is sokoldalú vizuális élményt nyújtott. Habár a rendszerváltás óta jelentkező állami megrendelések hiánya alapvetően megváltoztatták a hazai rajzfilmkészítést, számos eredményes munka hirdeti a magyar animáció jelenét. Több siker mellett, megemlítendő Richly Zsolt nagyszabású vállalkozása, a Luther (2016), mely a nagyhatású protestáns lelkész életét eleveníti meg. A reformáció 500. évfordulójára készült film azóta számos nemzetközi és hazai díjat nyert.
Az animáció világnapján mindannyian jó szívvel reméljük, hogy a magyar rajzfilmgyártás alkotásaival még sokáig megörvendezteti a kicsiket és a nagyokat.
forrás: vilagnap.com
kép: internet
A filmet a Quartzbox, magyarország egyetlen homokanimációval foglalkozó csapata készítette.